2010-03-04 23:57
Több mint egy hete elhanyagoltalak
Benneteket, kedves, hűséges, kitartó olvasóim. Nem volt szép tőlem, de
mentségemre szolgáljon, hogy a főnök rám kapott valahogy (már szigorúan szakmai
értelemben), és állandóan engem szeretne ügyeltetni. Tény, hogy hadra fogható gyermekgyógyász
alig akad az osztályon, mindenki beteg. Így aztán két-háromnaponta a kórházban
töltöm az éjeket, egyre mérséklődő lelkesedéssel.
A könyököm szerencsére meggyógyult (meglehet, ott jött ki a sok munka), csak néhány napig voltam az osztályos lurkók kedvence, akik jókat derültek a fakezű doktoron.
És holnap megyek Frankfurtba! A meghívást tulajdonképpen a naplónak köszönhetem, azon keresztül ismertek meg az ottani magyarok. Jellemző arra a többszörösen összetett-kibővített exhibicionista személyiségemre, hogy a meghívás két előadás tartására szól: először a háztartási gyermekbalesetek megelőzéséről, elsősegély-nyújtásról lesz szó, majd gitárkísérettel dalokat zümmögök a jelenlévő óvodás korcsoportnak, megtoldva mesével, játékkal, ami jön. Nos, szakmai előadást bármikor, bárkinek, bármekkora terjedelemben – ettől nem félek. De az ovisok! Az ám csak a kritikus közönség! Nem átallják kimutatni, ha unják, méghozzá nyomatékos metakommunikációs eszközökkel. Nagyon készülök. A meséhez (ami rétes-virágos bogaras, tavaszi tematikájú) beszereztem már egy szarvasbogarat. Igazság szerint egy ideje a kocsim ablakában pihen, még Magyarországról tartott velem illegálisan. Illegálisan és döglötten, mivel ez egy mumifikálódott szarvasbogár. A srácaink találták (már ebben az állapotban) egy régesrégvolt közös kiránduláson. Elviszem az ovisoknak, hadd ámuljanak.
Van még egy Teddy-mackóm, ő friss szerzemény, a kórházban osztogatjuk a megtört szívű kiskorúaknak, hogy ne legyenek olyan egyedül. A maci világosbarna, kissé ijedt, de nagyon barátságos gombszemekkel – és fel van kötve a bal karja. Meg van még három keresztbe tett ragtapasz a fején, hasán és a jobb lábán. Politraumatizált medve, és Ralphinak hívják. Ő is jön, mint segéderő. Kevés ennyire eltalált mackót láttam még, minden arány, a tartása, az arckifejezése, a méretei egyformán tökéletesen kulcsingeresre sikerültek.
A kötések pedig világossá teszik a kis kórházlakók számára, hogy nincsenek egyedül a szenvedéseikkel. Itt a gyerekek, ellentétben az otthoni gyakorlattal, nem kapnak sínrögzítést arra a karjukra, amelybe infúzió folyik, hanem a kanült és a végtagot egyfajta önrögzítő, zseniális pólyával körültekerjük, ami tartást ad, mégis rugalmasabb és kényelmesebb viselet, mint a kérlelhetetlen fasín. Peha-Haftnak hívják és elvileg Magyarországon is kapható, arany árában. Egy másik, a humanitás jegyében fogant szokás errefelé, hogy a könyökvénát, ha lehet, elkerüljük, mert napokig kinyújtott karral járni-kelni nem túl kellemes. A közelmúltban volt alkalmam tapasztalni, tényleg nem az.
De honnan is kanyarodtam ide? Elnézést a túlságosan szakmai kitérőért, tudom már, Ralphi keze kapcsán kalandoztam volt el...
Viszek továbbá (mármint Frankfurtba, ha valaki elveszítette volna a fonalat) egy újraéleszthető babát az osztályról, őt már a szakmai demonstráció kedvéért. Szarvasbogár, medve, baba – meg én: kell-e több?
Bizakodó vagyok.
De mielőtt befejezem, még egy gyors kitérő a medve okán (ez a téma vonz, úgy látszik): a Teddybär fülén fityeg egy cédula, hogy ezeket a macikat az X.Y. alapítvány juttatja el a gyermekosztályokra és a gyermek-mentőautókba. Egy alapítvány, amely a gyerekek hospitalizációs traumáját hivatott csökkenteni (tehát azt a stresszt, ami azzal jár, hogy egy kisgyermek kórházba kerül), és efféle mackókon, matricákon kívül pszicho-pedagógusokat és dekoratőröket biztosít, szakembereket alkalmaz, együttműködik a bohócdoktorok szerencsére egyre népesebb és színesebb társaságával, csak hogy mosolyt csaljon a beteg töpszlik arcára. Két szó jut eszembe: Európa és Polgárság. Van ennek a két szónak tisztán pozitív értelme is. Ott kezdődnek, amikor egy közösség (társadalom) felnő annyira, hogy nemcsak néhányadmagával, zárt szoba mélyén, pár üveg Balatoni Világos mellett kesereg, hogy az állam nem tesz semmit ennek vagy annak a nemes célnak az érdekében – hanem felkerekedik, és maga kezdeményez. Itt, a párolt vereskáposzta földjén nagyon erős a civil szféra. Van mit tanulnunk.
Na befejezem, mert megint éjfélre jár. Holnap munkanap, aztán irány Frankfurt! Sohasem voltam még ott, nagyon kíváncsi vagyok.
Remélem, a hallgatóságom is rám...
A könyököm szerencsére meggyógyult (meglehet, ott jött ki a sok munka), csak néhány napig voltam az osztályos lurkók kedvence, akik jókat derültek a fakezű doktoron.
És holnap megyek Frankfurtba! A meghívást tulajdonképpen a naplónak köszönhetem, azon keresztül ismertek meg az ottani magyarok. Jellemző arra a többszörösen összetett-kibővített exhibicionista személyiségemre, hogy a meghívás két előadás tartására szól: először a háztartási gyermekbalesetek megelőzéséről, elsősegély-nyújtásról lesz szó, majd gitárkísérettel dalokat zümmögök a jelenlévő óvodás korcsoportnak, megtoldva mesével, játékkal, ami jön. Nos, szakmai előadást bármikor, bárkinek, bármekkora terjedelemben – ettől nem félek. De az ovisok! Az ám csak a kritikus közönség! Nem átallják kimutatni, ha unják, méghozzá nyomatékos metakommunikációs eszközökkel. Nagyon készülök. A meséhez (ami rétes-virágos bogaras, tavaszi tematikájú) beszereztem már egy szarvasbogarat. Igazság szerint egy ideje a kocsim ablakában pihen, még Magyarországról tartott velem illegálisan. Illegálisan és döglötten, mivel ez egy mumifikálódott szarvasbogár. A srácaink találták (már ebben az állapotban) egy régesrégvolt közös kiránduláson. Elviszem az ovisoknak, hadd ámuljanak.
Van még egy Teddy-mackóm, ő friss szerzemény, a kórházban osztogatjuk a megtört szívű kiskorúaknak, hogy ne legyenek olyan egyedül. A maci világosbarna, kissé ijedt, de nagyon barátságos gombszemekkel – és fel van kötve a bal karja. Meg van még három keresztbe tett ragtapasz a fején, hasán és a jobb lábán. Politraumatizált medve, és Ralphinak hívják. Ő is jön, mint segéderő. Kevés ennyire eltalált mackót láttam még, minden arány, a tartása, az arckifejezése, a méretei egyformán tökéletesen kulcsingeresre sikerültek.
A kötések pedig világossá teszik a kis kórházlakók számára, hogy nincsenek egyedül a szenvedéseikkel. Itt a gyerekek, ellentétben az otthoni gyakorlattal, nem kapnak sínrögzítést arra a karjukra, amelybe infúzió folyik, hanem a kanült és a végtagot egyfajta önrögzítő, zseniális pólyával körültekerjük, ami tartást ad, mégis rugalmasabb és kényelmesebb viselet, mint a kérlelhetetlen fasín. Peha-Haftnak hívják és elvileg Magyarországon is kapható, arany árában. Egy másik, a humanitás jegyében fogant szokás errefelé, hogy a könyökvénát, ha lehet, elkerüljük, mert napokig kinyújtott karral járni-kelni nem túl kellemes. A közelmúltban volt alkalmam tapasztalni, tényleg nem az.
De honnan is kanyarodtam ide? Elnézést a túlságosan szakmai kitérőért, tudom már, Ralphi keze kapcsán kalandoztam volt el...
Viszek továbbá (mármint Frankfurtba, ha valaki elveszítette volna a fonalat) egy újraéleszthető babát az osztályról, őt már a szakmai demonstráció kedvéért. Szarvasbogár, medve, baba – meg én: kell-e több?
Bizakodó vagyok.
De mielőtt befejezem, még egy gyors kitérő a medve okán (ez a téma vonz, úgy látszik): a Teddybär fülén fityeg egy cédula, hogy ezeket a macikat az X.Y. alapítvány juttatja el a gyermekosztályokra és a gyermek-mentőautókba. Egy alapítvány, amely a gyerekek hospitalizációs traumáját hivatott csökkenteni (tehát azt a stresszt, ami azzal jár, hogy egy kisgyermek kórházba kerül), és efféle mackókon, matricákon kívül pszicho-pedagógusokat és dekoratőröket biztosít, szakembereket alkalmaz, együttműködik a bohócdoktorok szerencsére egyre népesebb és színesebb társaságával, csak hogy mosolyt csaljon a beteg töpszlik arcára. Két szó jut eszembe: Európa és Polgárság. Van ennek a két szónak tisztán pozitív értelme is. Ott kezdődnek, amikor egy közösség (társadalom) felnő annyira, hogy nemcsak néhányadmagával, zárt szoba mélyén, pár üveg Balatoni Világos mellett kesereg, hogy az állam nem tesz semmit ennek vagy annak a nemes célnak az érdekében – hanem felkerekedik, és maga kezdeményez. Itt, a párolt vereskáposzta földjén nagyon erős a civil szféra. Van mit tanulnunk.
Na befejezem, mert megint éjfélre jár. Holnap munkanap, aztán irány Frankfurt! Sohasem voltam még ott, nagyon kíváncsi vagyok.
Remélem, a hallgatóságom is rám...
&&&
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése