2010-06-10 23:46
Este tizenegy óra, odakint igazi nyári
vihar tombol, csattog, zúg, dörög, villámlik. Ilyenkor szokott megszólalni a
kapucsengő, hogy jelezze a Titokzatos Látogató érkeztét, akivel aztán különféle
bonyodalmak lesznek a pincében egy bekapcsolt láncfűrész társaságában...
Mármint a horrorfilmekben. De elég izgalmas ez így, Arctalan Rém és láncfűrész
nélkül is. Az imént a kórház villámhárítójába csapott bele pár millió volt
akkora dördülés kíséretében, hogy majd’ kiestem a karosszékemből. Emlékszem egy
ilyen zivatarra még magyarországi működésem idejéből: a delej belevágott a
kórház elektromos rendszerébe, a teljes épületben áramszünetet okozva. Lehetett
úgy éjjel két óra, de a csattanásra úgy ültem fel az ágyon, mint a
keljfeljancsi. Az első gondolatom az volt, hogy biztos leálltak a
lélegeztetőgépek a koraszülött-osztályon. A második, hogy de hiszen van
aggregátor, úgyis mindjárt bekapcsol. És visszahanyatlottam párnáimra. Vártam
egy percet, kettőt, de az áram csak nem akart megjönni, így összekaptam magamat
és kinéztem az osztályra. A folyosón találkoztam az éjszakás nővérek egyikével,
aki értem szaladt (a telefon sem működött), hogy segítsek lélegeztetni a
kora-babákat, mert nem működnek a gépek. Futottunk. Mindegyikünk kapott egy kis
beteget meg egy lélegeztető ballont, kézzel szuszogtattuk őket és vártuk az
áram visszatértét. Ha jól emlékszem, kb. egy órába telt, míg az álmos műszaki
gárda helyrehozta a hibát.
Ja, az aggregátor? Másnap körlevélben értesített bennünket a vezetőség, hogy meghibásodott. Ki hitte volna...
Itt persze, precízéknél, ilyesmi nem fordulhat elő. Vagy mégis...? A csecsemőosztályon a fürdetőkádak a fal mellé vannak beépítve, a kádakat töltő csap a falból áll ki. Láss csudát: a csapok RÖVIDEK, így a vízsugár a kád peremét éri, onnan folyik bele a kádba (és mindenhová). Szóvá tettem, hogy hát épp itt, épp egy ilyen modern kórházban, egy fejlett ipari országban stb... Tájékoztattak, hogy a vízvezetéket anno valami külföldi alvállalkozó szerelte az egész épületben. Persze, én is ezt mondanám...
Ennyit a zivatarról, amely közben egészen elcsendesedett. És a láncfűrészes-menekülős rész is kimaradt.
Ma egyébként eredetileg a vadul tomboló VB-őrületről akartam írni. Merthogy holnaptól foci-világbajnokság! A város fellobogózva (nem vicc), a boltokban zászlókat, trikókat, sálakat, süvegeket és trombitákat árulnak (az élelmiszer-boltban is!), valamennyit fekete-piros-sárga színben. Láttam olyan zsugorfóliázott grillkolbász-csomagot, ahol két kolbász feketeborssal, kettő ketchuppal, kettő pedig mustárral van bekenve. Fekete-piros-sárga. Kapható foci alakú és mintájú torta, grillsütő, nyalóka, csoki és éjjeliszekrény. Az egyik navigációs készüléket úgy reklámozzák, hogy ha a nemzeti tizenegy világbajnok lesz, visszatérítik az árát. A tévé összes csatornáján éjjel-nappal nyilatkozó focistákat mutogatnak, akik sajátos fogalmazásmódjukkal és akcentusukkal megnyirbálják nyelvi önbizalmamat, míg eszembe nem jut, hogy a magyarul észt osztó futballgurukat sem nagyon lehet érteni. Nem sziporkázó elméjük és fogalmazókészségük miatt szeretjük őket annyira...
Szóval ez egy focinemzet, a vak is láthatja. Az utcán egyre több kissrácot (de felnőttet is!) lehet látni nemzeti színű szerkóban, sok autón ott virít a német zászló. Ezt a hatalmas országot, amelyet minimum harmincféle kisebb-nagyobb hercegségből-grófságból-királyságból férceltek össze annak idején, és amelynek népe nem is mindig érti egymás beszédét, tartományonként más-más törvények szerint él, és nem németnek, hanem bajornak-svábnak-pfalzinak vallja magát: ezt a vegyessalátát nem a központi kormányzat, Merkel asszony és a Bundestag tartja össze elsősorban, hanem a foci. Meg Schumi. Meg újabban Lena. (Utóbbi tizenkilenc évesen épp a múltkor nyerte meg az Eurovíziós Dalfesztivált).
Nagy öröm lesz, ha a Nationalelf ismét győzelemre viszi a labdarúgás ügyét a VB-n. És nagy gyász, ha nem. Panem et circenses.
A vihar elült, csend van és majdnem éjfél.
Szép álmokat.
Ja, az aggregátor? Másnap körlevélben értesített bennünket a vezetőség, hogy meghibásodott. Ki hitte volna...
Itt persze, precízéknél, ilyesmi nem fordulhat elő. Vagy mégis...? A csecsemőosztályon a fürdetőkádak a fal mellé vannak beépítve, a kádakat töltő csap a falból áll ki. Láss csudát: a csapok RÖVIDEK, így a vízsugár a kád peremét éri, onnan folyik bele a kádba (és mindenhová). Szóvá tettem, hogy hát épp itt, épp egy ilyen modern kórházban, egy fejlett ipari országban stb... Tájékoztattak, hogy a vízvezetéket anno valami külföldi alvállalkozó szerelte az egész épületben. Persze, én is ezt mondanám...
Ennyit a zivatarról, amely közben egészen elcsendesedett. És a láncfűrészes-menekülős rész is kimaradt.
Ma egyébként eredetileg a vadul tomboló VB-őrületről akartam írni. Merthogy holnaptól foci-világbajnokság! A város fellobogózva (nem vicc), a boltokban zászlókat, trikókat, sálakat, süvegeket és trombitákat árulnak (az élelmiszer-boltban is!), valamennyit fekete-piros-sárga színben. Láttam olyan zsugorfóliázott grillkolbász-csomagot, ahol két kolbász feketeborssal, kettő ketchuppal, kettő pedig mustárral van bekenve. Fekete-piros-sárga. Kapható foci alakú és mintájú torta, grillsütő, nyalóka, csoki és éjjeliszekrény. Az egyik navigációs készüléket úgy reklámozzák, hogy ha a nemzeti tizenegy világbajnok lesz, visszatérítik az árát. A tévé összes csatornáján éjjel-nappal nyilatkozó focistákat mutogatnak, akik sajátos fogalmazásmódjukkal és akcentusukkal megnyirbálják nyelvi önbizalmamat, míg eszembe nem jut, hogy a magyarul észt osztó futballgurukat sem nagyon lehet érteni. Nem sziporkázó elméjük és fogalmazókészségük miatt szeretjük őket annyira...
Szóval ez egy focinemzet, a vak is láthatja. Az utcán egyre több kissrácot (de felnőttet is!) lehet látni nemzeti színű szerkóban, sok autón ott virít a német zászló. Ezt a hatalmas országot, amelyet minimum harmincféle kisebb-nagyobb hercegségből-grófságból-királyságból férceltek össze annak idején, és amelynek népe nem is mindig érti egymás beszédét, tartományonként más-más törvények szerint él, és nem németnek, hanem bajornak-svábnak-pfalzinak vallja magát: ezt a vegyessalátát nem a központi kormányzat, Merkel asszony és a Bundestag tartja össze elsősorban, hanem a foci. Meg Schumi. Meg újabban Lena. (Utóbbi tizenkilenc évesen épp a múltkor nyerte meg az Eurovíziós Dalfesztivált).
Nagy öröm lesz, ha a Nationalelf ismét győzelemre viszi a labdarúgás ügyét a VB-n. És nagy gyász, ha nem. Panem et circenses.
A vihar elült, csend van és majdnem éjfél.
Szép álmokat.
Hozzászólások
Lepu
2010-06-11 09:19
Hosszúéves tapasztalatom:
A németeknek az elmúlt 20 évben egyetlen jó meccsük nem volt, a
világbajnokság a sport meggyalázása és hihetetlen mennyi ökör felejti el magát
ilyenkor. A legjobb az, ha a németek minél hamarabb kiesnek, minden más csak
egy felesleges euforiát csinál, aminek semmi tartalma nincs. Szóval nem pozitiv
a hatása, hanem negatív…
Erazs 2010-06-10 23:53
Meg a tévéknél is visszatérítik az árat vagy egy részét, attól függöen
mit tippelt az ember, hogy hanyadik lesz Németország.
&&&
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése