2010-06-25 19:42
„Társbérletben alánk költöztek a hangyák,
Címük a címünk: homokdomb a padló alatt...” [1]
-így kezdődik egy Kaláka-dal, amely mostanában többször is eszembe jut. Ugyanis hangyabollyá változott kies cellám a kórházi személyzeti szállón. Az eleddig unalmasan egyhangú kékesszürke linóleumot most mindenfelé futkosó kis fekete pöttyök díszítik, kiegészítve a függönyökön és ablakokon fürtökben csüngő szárnyas kollégáikkal.
Egy reggel furcsa zizegésre ébredtem. Tekintve, hogy high-tec lakásom pár hónapja szúnyoghálóval is fel van szerelve, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Egészen addig, míg egy kis fekete rovar a takarómra nem hullott valahonnan. Szárnyas hangya. Sebaj: egy pöccintés, és vége lett. Csakhogy jött ám a következő, aztán még egy, aztán egész sereg. Torokhangokat hallatva kiugrottam az ágyból, elhúztam a függönyt és megláttam a Fekete Sereget, amint a szúnyogháló innenső oldalán hatalmas csoportosulásba tömörülve valószínűleg épp engem röhögtek ki. Szabadnapos lévén kb. tizenhét másodpercen belül úton voltam a hangyairtó-boltba. Gyönyörű látvány fogadott: egy teljes polcrendszer, tele különféle halálos palackokkal. Kétféle anyag között őrlődtem sokáig. Az egyikre rá volt írva, hogy „mászó rovarok ellen, pl. hangyák, pókok stb.” A másikra, hogy „repülő rovarok esetén, mint legyek, szúnyogok, darazsak stb.” Namostakkor?! A szárnyas hangya, mint hangya, inkább az első gyilokra lehet érzékeny; viszont repül, így tán mégis jobb a második...
Végül megvettem mindkettőt. Biztos, ami biztos. És még egy olyan hangyacsapdát is (akciósan kettőt egy áráért), amit ki kell tenni a társbérlők vonulási útvonalába, és majd belemennek és majd jól belepusztulnak. Illetve beledöglenek. Nyomorultul. A pénztárnál a kisasszonynak felcsillant a szeme, mikor a cuccot árazta, és megjegyezte, hogy ez a tuti, neki is ilyen van. Szerintem ki vannak képezve efféle hazugságokra, szemrebbenés nélkül. Mert egyrészt a szárnyas hangyáimnak nincs is vonulási útvonala, másrészt bele sem kóstolnak a giftbe. Csak zizegnek egész nap és leszállópályának használják az összes testrészemet.
Na de a spray! Ahogy hazaértem, a padlón szembe mászott egy szárnyasjószág: ő lett a kísérleti alany. Lespricceltem előbb az egyik (kék), aztán a másik (piros) flakonból. És uramfia, alig néhány másodperc alatt karikába görbedt, kicsit mozgatta a lábait, majd kimúlt! Tuti a cucc. De melyik? Most már tudományosabban jártam el. Mivel két ablakom van (szinte luxuskörülmények között lakom), és mindkettőt kisajátította a rovarvilág, az egyik ablaknál a kéket, a másiknál a pirosat vetettem be. Wissenschaftlich. Láss csodát, mindkét szer elsöprő erejűnek bizonyult! Az ablakpárkányt és a padlót ellepték a hangyahullák, amelyek látványa előbb elégtételt, majd a lendület elmúltával egyre több bosszúságot jelentett (a feltakarításuk is hosszú, értékes időt vett igénybe). Az első mámor, a diadal érzése az oktondi állatvilág felett azonban kétségkívül nagyszerű emóció. Ott álltam, egyik kezemben a kék, másikban a piros palackkal, és tüzeltem, mint Svarcenegger a terminátorban. Hullottak, mint a ... hangyák.
Címük a címünk: homokdomb a padló alatt...” [1]
-így kezdődik egy Kaláka-dal, amely mostanában többször is eszembe jut. Ugyanis hangyabollyá változott kies cellám a kórházi személyzeti szállón. Az eleddig unalmasan egyhangú kékesszürke linóleumot most mindenfelé futkosó kis fekete pöttyök díszítik, kiegészítve a függönyökön és ablakokon fürtökben csüngő szárnyas kollégáikkal.
Egy reggel furcsa zizegésre ébredtem. Tekintve, hogy high-tec lakásom pár hónapja szúnyoghálóval is fel van szerelve, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Egészen addig, míg egy kis fekete rovar a takarómra nem hullott valahonnan. Szárnyas hangya. Sebaj: egy pöccintés, és vége lett. Csakhogy jött ám a következő, aztán még egy, aztán egész sereg. Torokhangokat hallatva kiugrottam az ágyból, elhúztam a függönyt és megláttam a Fekete Sereget, amint a szúnyogháló innenső oldalán hatalmas csoportosulásba tömörülve valószínűleg épp engem röhögtek ki. Szabadnapos lévén kb. tizenhét másodpercen belül úton voltam a hangyairtó-boltba. Gyönyörű látvány fogadott: egy teljes polcrendszer, tele különféle halálos palackokkal. Kétféle anyag között őrlődtem sokáig. Az egyikre rá volt írva, hogy „mászó rovarok ellen, pl. hangyák, pókok stb.” A másikra, hogy „repülő rovarok esetén, mint legyek, szúnyogok, darazsak stb.” Namostakkor?! A szárnyas hangya, mint hangya, inkább az első gyilokra lehet érzékeny; viszont repül, így tán mégis jobb a második...
Végül megvettem mindkettőt. Biztos, ami biztos. És még egy olyan hangyacsapdát is (akciósan kettőt egy áráért), amit ki kell tenni a társbérlők vonulási útvonalába, és majd belemennek és majd jól belepusztulnak. Illetve beledöglenek. Nyomorultul. A pénztárnál a kisasszonynak felcsillant a szeme, mikor a cuccot árazta, és megjegyezte, hogy ez a tuti, neki is ilyen van. Szerintem ki vannak képezve efféle hazugságokra, szemrebbenés nélkül. Mert egyrészt a szárnyas hangyáimnak nincs is vonulási útvonala, másrészt bele sem kóstolnak a giftbe. Csak zizegnek egész nap és leszállópályának használják az összes testrészemet.
Na de a spray! Ahogy hazaértem, a padlón szembe mászott egy szárnyasjószág: ő lett a kísérleti alany. Lespricceltem előbb az egyik (kék), aztán a másik (piros) flakonból. És uramfia, alig néhány másodperc alatt karikába görbedt, kicsit mozgatta a lábait, majd kimúlt! Tuti a cucc. De melyik? Most már tudományosabban jártam el. Mivel két ablakom van (szinte luxuskörülmények között lakom), és mindkettőt kisajátította a rovarvilág, az egyik ablaknál a kéket, a másiknál a pirosat vetettem be. Wissenschaftlich. Láss csodát, mindkét szer elsöprő erejűnek bizonyult! Az ablakpárkányt és a padlót ellepték a hangyahullák, amelyek látványa előbb elégtételt, majd a lendület elmúltával egyre több bosszúságot jelentett (a feltakarításuk is hosszú, értékes időt vett igénybe). Az első mámor, a diadal érzése az oktondi állatvilág felett azonban kétségkívül nagyszerű emóció. Ott álltam, egyik kezemben a kék, másikban a piros palackkal, és tüzeltem, mint Svarcenegger a terminátorban. Hullottak, mint a ... hangyák.
Csak a szaga. Két napja gyakorlatilag nem
vettem levegőt.
Kis üröm az örömben, hogy másnap reggelre csaknem ugyanannyian termelődtek újra a szúnyoghálón. Azonkívül egyre több a kis-fekete-futkosós típus, amelyiknek nincs szárnya. Nem egészen vagyok tisztában a hangyák nemi életével, de rémlik, hogy a szárnyas hangyák a szexéhes, ivaros egyedeket képviselik, és szerelmük gyümölcseként hamarosan sok kicsi hangyagyerek keletkezik valahogy. A tömeggyártásra szánt fekete, szárnyatlan modell lassan feltűnik a lakás összes zugában, egy lélek sincs biztonságban tőlük. Ralphi, a medvém bundáját is többször hangyamentesítenem kellett már a nap folyamán.
Ecet? Élesztő? – Ronggyá olvastam a netet. Tanáccsal tele a padlás. Sajnos, hangyával is. Két hely van a lakásomban, ahol egy méteres körzetben nincs hangya: a két offiziell hangyacsapda közelében. Lehet, hogy konzultálnom kell a pénztáros kisasszonnyal.
No de ennyit a hangyákról. Kollégám szerint lehet, hogy eltűnnének, ha innék pár kortyot... De én meg úgy tudom, hogy az alkoholelvonás alatt állók inkább egeret látnak nagy tömegben, márpedig az nálam nincs. Egyelőre.
Kis üröm az örömben, hogy másnap reggelre csaknem ugyanannyian termelődtek újra a szúnyoghálón. Azonkívül egyre több a kis-fekete-futkosós típus, amelyiknek nincs szárnya. Nem egészen vagyok tisztában a hangyák nemi életével, de rémlik, hogy a szárnyas hangyák a szexéhes, ivaros egyedeket képviselik, és szerelmük gyümölcseként hamarosan sok kicsi hangyagyerek keletkezik valahogy. A tömeggyártásra szánt fekete, szárnyatlan modell lassan feltűnik a lakás összes zugában, egy lélek sincs biztonságban tőlük. Ralphi, a medvém bundáját is többször hangyamentesítenem kellett már a nap folyamán.
Ecet? Élesztő? – Ronggyá olvastam a netet. Tanáccsal tele a padlás. Sajnos, hangyával is. Két hely van a lakásomban, ahol egy méteres körzetben nincs hangya: a két offiziell hangyacsapda közelében. Lehet, hogy konzultálnom kell a pénztáros kisasszonnyal.
No de ennyit a hangyákról. Kollégám szerint lehet, hogy eltűnnének, ha innék pár kortyot... De én meg úgy tudom, hogy az alkoholelvonás alatt állók inkább egeret látnak nagy tömegben, márpedig az nálam nincs. Egyelőre.
&&&
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése