A tengerszinttől a hóhatárig: nyaralás 2015

Augusztus 13. csütörtök

"Nyuggerjárat". 
Szabadságunk első hétvégéjén Gabi és Marci a Triglav megmászására készült, Áron és Domi Japánban dzsemborizott, így nekem (Péter) adódott egy magányos hétvégém. Ekkor jött az ötlet, hogy elvigyem Péterpapiékat és Lacapapáékat (ahogy ők nevezték magukat: a nyuggereket) a "Déltengerre", ahová különösen Péterpapi annyira vágyott. Egy jól sikerül Balaton-felvidéki kiránduláson kezdett sóhajtozni, hogy bizony úgy tűnik, az idén nem jut el a Déltengerre. Hajhaj. Ez persze Péterre kulcsingerként hatott, osztott-szorzott, kitalálta.

            Szerdai ügyelet után irány Szombathely, otthon összepakolás, Lacapapáék felcsípése (mert ha már megyünk, vigyük az összes nagyszülőt is, naná), közös ebéd Marcsimamiéknál, majd indulás Krk szigetre. Malinska-Dubasnica, Rova, Villa Mande. Luxury Apartments (xxxxx). Az út kettőtől fél nyolcig tartott, 400 km, a horvát autópályák kapuinál szinte semmi torlódás. A villa kulcsát egy több km-re lévő szállodában kellett felvenni (azonos a tulaj), amiről a honlapon semmilyen tájékoztatás nem volt. Mikor odaértünk a villához és senki illetékest nem találtunk, felhívtam a megadott telefonszámot - akkor közölték. Plusz félóra futam. Sebaj.

            A szállás nagy, elegáns apartman, 50 m-re a tengertől, még aznap este, sötétedéskor ill. sötétben fürödtünk is, majd a villához tartozó kicsi, kivilágított úszómedenében is megmártóztunk.

            Önellátás, hazulról hozott kajaköltemények (a két mami egymásra licitált :-). Vacsorához egy másfél literes vaskeresztesi megment... Lefekvés előtt kockáztunk.

A nyuggereknek páronként külön hálószoba, két fürdőszoba jutott, csak én aludtam a nappali kihúzható kanapéján - igen jól.