Kitzbühel esőben

Augusztus 18. kedd

Hét óra tájban mi, szülők kilopakodtunk a lakásból (a gyerekek még horpasztottak), és ellógtunk a Lehel téri piacra, ami az Ipoly utcával szemközt, ötperces sétára van. Vettünk élelmiszert az útra és kicsit körülnéztünk. Fél kilenc környékén reggeliztünk a nehezen ébredő fiúkkal, aztán csomagolás, sürgetés, totojázás, huzavona után beültünk a járgányba és VÉGRE indultunk a Nagy Kaland elé. A szélvédő mögé - késlekedésünk jutalmául - már oda volt tűzve a parkolás-felügyelet mikulás-zacskója...

            

Hosszú út, Pest-Bécs- Linz-Salzburg-Kitzbühel, szomorkás időben végig, érkezés este 7 körül. A kitzbüheli szállót (booking.com-on foglaltam) cím alapján, GPS-szel kerestük, legnagyobb csodálkozásunkra a falu (város?) felett kanyargó szerpentinen találtuk magunkat, ami a magasabban fekvő legelők felé vitt minket. Ház egyre kevesebb, csak tehenek, köd és állandó visszakapcsolás egyes fokozatba. Meredek, mintegy 3-4 km-es út. Duhaj megjegyzések a fáradt utazóközönség részéről, hogy pajtában foglaltam-e szállást valami elhagyott esztenán.




A kitzbüheli szálló

            Egy kanyar után a GPS szerint megérkeztünk volna, de semmilyen néven nevezendő hotelszerű építmény nem látszott. Az út újabb kanyarulata után, mint kiderült, 1700 m magasan, aztán kitárult a panoráma: egy hatalmas, alpesi, sőt tiroli stílusú, fa-erkélyes, muskátli- és petúniaözönnel dekorált szállóhoz értünk. Rosis Sonnbergstuben. Mint egy szállodás szappanopera (vagy a Svarcvaldklinik) díszlete. Kényelmes, tiroli, fafaragással díszített szobák, jó vacsora, végtelenül kedves személyzet, csak a vacsoraszámlára kellett hosszasan várnom, bár már alig ültem a széken a fáradságtól.

Üröm az örömben, hogy Domi nem érezte jól magát, valami japán nátha mocorgott benne, így vacsora nélkül ágyba bújt. Odalent, az étteremben jutott eszembe, hogy a kocsiban maradt kajából felvihetnék neki egy-két szendvicset, mielőtt elalszik. Felloholtam hozzá, erre közölte, hogy jobban van és lejön vacsizni. Előzőleg ugyanis juttattam neki egy Panadolt állandó útikészletemből. Így legalább evett valamit, bár utána viharsebesen, jetlagileg elaludt ismét.