2015. augusztus 25., kedd

Szent Proculus a hintán

Augusztus 25. kedd

Még mindig rossz az idő, még mindig náthásak a népek. Ahogy Marcié javul, úgy lesz Gabié egyre rosszabb. Egész éjjel csak szörcsögött szegény. Azt mondja, orrcsepp nem kell neki, mert nem hisz benne. Hiába ajánlottam fel, hogy beszerzem.
Kilátó a Sonnenbergen
            Reggeli után utunk a helyi szupermarketbe vezetett zsebkendővásárlás céljából. Aztán egy merész harántimpulzussal a Sonnenbergre vivő Unterstellbahn megállója felé fordultunk. Mit nekünk náthák, mit nekünk esőfelhők, mi bizony felmegyünk 1300 m magasra! Szandálban, szoknyában, miegymásban. Épp csak kicsit körülnézni. Egyszerűen nem bírtuk már, hogy itt ez a sok szép hegy, és mi nem mászunk rajtuk. De sebaj, holnapra már jó időt mondanak!
            Azért a Sonnenberg sem volt csúnya. A Bergstationról feltárult az Adige völgye, mint egy térkép, itt-ott felhőrongyokkal takartan. Volt egy "Skywalk" is, ahogy Marci hívta: egy nagy, kinyúló kilátóplatform, üvegpadlózattal. Brr. Érdekes, nem is féltem (a tériszonyomról majd később még megemlékezem).
            
Az Adige völgye, onnan felülről
Bekaptunk pár falatot a "hüttében": takaros alpesi ház, mindenütt a munka dicséretéről szóló falfestményekkel.  A tulajdonos vagy üzemeltető család az év nagy részében itt is lakik. Kisbabástól, iskolás gyerekestül. El tudnám viselni.
Szt. Proculus templom, VII. század
            Délután, miután leereszkedtünk Naturnsba (a libegővel sajnos, nem gyalog), megnéztük a helybeli templomocskákat. Kettő is van a faluban, tegnap fedeztük fel őket bicajjal. Az egyik (amelyiket másodikként néztünk meg) a Szent Zénó plébániatemplom, kora-középkori alapokon, túlnyomórészt gótikus stílusban. Elég szép. De a másik, a Szent Proculus, az egy csoda. Hetedik századi. A freskói meg nyolcadik századiak. Illetve a falakon alul nyolcadik századi, prekaroling festmények vannak, de mivel a templomra a gótikában ráhúztak még egy szintet, feljebb - ugyanazokon a falakon, csak a régi mennyezet vonala fölött - gótikus freskók láthatóak a 14. századból. Méghozzá csodálatosan épen, élénk színekben, mindkét korból. A bejárat mellett szerény tábla: a német nyelvterület legrégibb freskói. És gyönyörűek. A legismertebben (8.sz.) Szent Proculus "hintázik" egy kötélen. Ez a szent
Proculus püspök szökésben
Verona sorrendben harmadik püspöke volt, meggyűlt a baja valami eretnekekkel, és menekülnie kellett. Hívei kötélen eresztették le a városfalon. Legalábbis ez a festmény legáltalánosabb magyarázata. Egy másik 8. századi képen tehenek láthatóak. A jegyszedőként és idegenvezetőként funkcionáló bácsika (családja, Kochék harminc éve állnak a turisták rendelkezésére és mindent tudnak a templomról) elmesélte, hogy az egykor itt élt pásztornépek legnagyobb kincsüket, a szarvasmarhákat szerették volna Isten irgalmába ajánlani, ezért festették őket ide. A legelöl haladó kolomposnak négy szarva van. Koch bácsi: a kolompot mindig a legszebb marha kapta, a festő a négy szarvval kívánta tudtunkra adni, hogy ő a legszebb. És így tovább. Minden freskóról tudott valamit. A 14. századiak közül a három királyok imádására hívta fel a figyelmünket, mely egyben a múló idő és az emberi élet allegóriája: a három bölcs fiatalemberként pillantja meg a csillagot, középkorúként követik azt és aggastyánok már, mire meglelik a kis Jézust.
Vagy ahogy Mária és Jézus a köpenyükkel védik Naturnst a felülről, az Atyaisten kezéből záporozó nyilaktól, a pestistől. Ugyanis a templom a 14. századi nagy pestisjárvány idején pestiskórházként működött. A falon ma is látható a betegek krétával (?) felírt névsorának töredéke. Hátborzongató időutazás volt. Domi sokat fényképezett, mi meg sokat kérdeztünk az öregúrtól, aki készségesen felelgetett. Mint mondta, kis templom ez, nagy történettel.
            A vacsi a szokásos csúcsminőségű volt.
            Holnapra beharangozták a jó időt!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése