Augusztus 25. kedd
Még mindig rossz az idő, még mindig náthásak a népek. Ahogy Marcié javul, úgy lesz Gabié egyre rosszabb. Egész éjjel csak szörcsögött szegény. Azt mondja, orrcsepp nem kell neki, mert nem hisz benne. Hiába ajánlottam fel, hogy beszerzem.
|
Kilátó a Sonnenbergen |
Reggeli után utunk a helyi szupermarketbe vezetett zsebkendővásárlás céljából. Aztán egy merész harántimpulzussal a Sonnenbergre vivő Unterstellbahn megállója felé fordultunk. Mit nekünk náthák, mit nekünk esőfelhők, mi bizony felmegyünk 1300 m magasra! Szandálban, szoknyában, miegymásban. Épp csak kicsit körülnézni. Egyszerűen nem bírtuk már, hogy itt ez a sok szép hegy, és mi nem mászunk rajtuk. De sebaj, holnapra már jó időt mondanak!
Azért a Sonnenberg sem volt csúnya. A Bergstationról feltárult az Adige völgye, mint egy térkép, itt-ott felhőrongyokkal takartan. Volt egy "Skywalk" is, ahogy Marci hívta: egy nagy, kinyúló kilátóplatform, üvegpadlózattal. Brr. Érdekes, nem is féltem (a tériszonyomról majd később még megemlékezem).
|
Az Adige völgye, onnan felülről |
Bekaptunk pár falatot a "hüttében": takaros alpesi ház, mindenütt a munka dicséretéről szóló falfestményekkel.
A tulajdonos vagy üzemeltető család az év nagy részében itt is lakik. Kisbabástól, iskolás gyerekestül. El tudnám viselni.
|
Szt. Proculus templom, VII. század |
Délután, miután leereszkedtünk Naturnsba (a libegővel sajnos, nem gyalog), megnéztük a helybeli templomocskákat. Kettő is van a faluban, tegnap fedeztük fel őket bicajjal. Az egyik (amelyiket másodikként néztünk meg) a Szent Zénó plébániatemplom, kora-középkori alapokon, túlnyomórészt gótikus stílusban. Elég szép. De a másik, a Szent Proculus, az egy csoda. Hetedik századi. A freskói meg nyolcadik századiak. Illetve a falakon alul nyolcadik századi, prekaroling festmények vannak, de mivel a templomra a gótikában ráhúztak még egy szintet, feljebb - ugyanazokon a falakon, csak a régi mennyezet vonala fölött - gótikus freskók láthatóak a 14. századból. Méghozzá csodálatosan épen, élénk színekben, mindkét korból. A bejárat mellett szerény tábla: a német nyelvterület legrégibb freskói. És gyönyörűek. A legismertebben (8.sz.) Szent Proculus "hintázik" egy kötélen. Ez a szent
|
Proculus püspök szökésben |
Verona sorrendben harmadik püspöke volt, meggyűlt a baja valami eretnekekkel, és menekülnie kellett. Hívei kötélen eresztették le a városfalon. Legalábbis ez a festmény legáltalánosabb magyarázata. Egy másik 8. századi képen tehenek láthatóak. A jegyszedőként és idegenvezetőként funkcionáló bácsika (családja, Kochék harminc éve állnak a turisták rendelkezésére és mindent tudnak a templomról) elmesélte, hogy az egykor itt élt pásztornépek legnagyobb kincsüket, a szarvasmarhákat szerették volna Isten irgalmába ajánlani, ezért festették őket ide. A legelöl haladó kolomposnak négy szarva van. Koch bácsi: a kolompot mindig a legszebb marha kapta, a festő a négy szarvval kívánta tudtunkra adni, hogy ő a legszebb. És így tovább. Minden freskóról tudott valamit. A 14. századiak közül a három királyok imádására hívta fel a figyelmünket, mely egyben a múló idő és az emberi élet allegóriája: a három bölcs fiatalemberként pillantja meg a csillagot, középkorúként követik azt és aggastyánok már, mire meglelik a kis Jézust.
Vagy ahogy Mária és Jézus a köpenyükkel védik Naturnst a felülről, az Atyaisten kezéből záporozó nyilaktól, a pestistől. Ugyanis a templom a 14. századi nagy pestisjárvány idején pestiskórházként működött. A falon ma is látható a betegek krétával (?) felírt névsorának töredéke. Hátborzongató időutazás volt. Domi sokat fényképezett, mi meg sokat kérdeztünk az öregúrtól, aki készségesen felelgetett. Mint mondta, kis templom ez, nagy történettel.
A vacsi a szokásos csúcsminőségű volt.
Holnapra beharangozták a jó időt!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése