Augusztus 26. szerda
És tényleg. El is határoztuk, hogy bizony ma mászunk egyet, dacára Gabi természeti tüneménnyé hatalmasodott náthájának. Különösen a két frusztrált Triglavos (a Klagenfurti Mászók) vágytak már kipróbálni új beülő-szettjüket.
![]() |
Klettersteig Juval. Man in action. |
A juvali kirándulásnak mindazonáltal két haszna is volt. Egyrészt felfedeztük, hogy itt kezdődik a Schnalser Bach (az Adige apró, 25 km-es mellékfolyója) völgye, a Schnalstal, az a csodavidék, amely majd főszerepet játszik dél-tiroli nyaralásunk hátralevő részében. Másrészt addig-addig kérdezősködtünk és lapozgattuk az útikönyvet, míg rá nem akadtunk az innen csak pár kilométerre lévő "Ötzi" Hochseilgartenre, azaz kötélparkra. Itt aztán eltöltöttük a nap hátralévő részét, majdnem vacsoraidőig.
Az Ötzi-parkban (hogy miért így hívják, rögtön elmesélem) különböző nehézségű és magasságú kötél-akadálypályák vannak kialakítva, fent a fák koronája szintjén, ezeken kell végigmászni, teljesen biztosított körülmények között: beülővel, dupla karabineres biztosítással és sisakkal.
![]() |
Ég és föld között. Woman in action. |
Kora délután volt már, amikor mi Domival az szakadék innenső partján maradtunk, míg Gabi és Marci (természetesen ők) átsiklottak a túloldalra az egyik nehéz pályára. Felcsatolták a görgőt a drótkötélre, és nagy kajabálva eltűntek a túlpart irányában. Mi csak vártuk őket, vártuk tíz percet, húsz percet, fél órát, majdnem egy órát... Semmi. Egyszercsak odaátról kiáltás hallatszott: "Hilfe!!!" (Segítsééég!)- Egy fiatal női hang. Azt hittem, valaki hülyéskedik. De a park munkatársai közül az egyik, aki épp ügyeletes lehetett a recepció kis faházában, komolyan vette. Én még embert nem láttam ilyen sebességgel felszerelkezni. Egy pillanat műve volt, hogy ott termett a szakadékon átvezető drótkötél innenső állomásánál, felcsatolta a görgőjét és elsiklott gyorsan, mint a sebesvonat. Nem tudtam, mi történt, ki van bajban odaát (csak remélni mertem, hogy nem a mieink), de ennek láttán úgy éreztem, hogy akármi is a gond, ez a manus megoldja. Biztonságot, szaktudást és felelősséget sugárzott ez a kis epizód.
Később kiderült, hogy odaát, a nehéz pályán is van egy siklós, "flying fox" szakasz, és egy kislány, mikor átgördült rajta, a túlsó végéről visszacsapódott. A görgő megindult visszafelé, de a kiindulópontot már nem érhette el. A kislány ottmaradt függve. Az anyukája, aki előreengedte, próbált rajta segíteni, ő is elindult, nagy sebességgel, a kötélen. Addig siklott, amíg elérte a kislányát, beleütközött (állítólag nagyot puffant, rossz volt hallgatni), de győzött a fizika: elveszett a lendülete, és most már ketten csüntek alá a drótkötél közepén, anya és lánya. Próbáltak előrearaszolni, magukat kézzel előrehúzva, de nem jutottak sokáig. Ekkor kezdtek kiabálni.
A mentőember kigörgött hozzájuk, beléjük akasztotta valamijét és kézzel (kesztyűben) áthúzta őket a végállomásra. Dugulás elhárítva (merthogy az események alatt persze nem haladhatott tovább a pályán a forgalom).
Gabiék emiatt jókora késéssel érkeztek csak meg, a kötélpark lassan záráshoz készülődött. Leadtuk a leadandókat, és kihasználtuk a vacsoráig hátralevő időt: továbbautóztunk a Schnalstalban, egész a végében fekvő kis faluig, Kurzrasig (Maso Corto), ami egy alpesi síparadicsom. Ilyenkor nyáron csupa legelő, tehén meg kolompolás. Meg a felette magasodó hegyek. Láttunk egy helyi nyugdíjast kb. húsz perc alatt legyőzni a hegyoldal jó pár száz méteres szintkülönbségét, csak amúgy komótosan, ballagva, szikláról sziklára kapaszkodva. Esti sétafika, vacsora előtt. Egy magunkfajta napokig kúrálta volna magát utána.
![]() |
Kurzras és a hegyek |
Úgy éreztük, ezt a gleccsert már nem hagyhatjuk ki: holnap lesz a napja!
Este Gabit hagytuk lepihenni, mi meg ellátogattunk valami helyi bluesbanda koncertjére a városka szabadtéri színpadán. Jól nyomták, a gitáros egészen profi volt. Az énekeshez meg (nagydarab, kopasz, szörnyen vad külsejű frontember) a szünetben felfutott a pár éves kislánya, és megölelgették egymást. Marci leginkább attól volt oda, hogy több Doors-számot is elnyomtak, pedig még sohasem hallott semmit élőben a kedvenc együttesétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése