Augusztus 31. hétfő
Áron moszkvai gépe hajnali fél hatkor szállt le. Nagyon fáradt volt, nagyon elvarázsolt, nagyon boldog és nagyon büdös. Azt mondta, más emberként tért haza. El is hiszem.
Hazautaztunk, megfürdettük, aztán kis pihenés után mi bécsiek - Domi meg én - útrakeltünk a Császárvárosba, merthogy holnap munka. Meg iskola.
Viszlát, nyár, viszlát, Dél-Tirol, viszlát, hegyek! A viszontlátásra. Mihamarabb.
(Utóirat: Az igazsághoz tartozik, hogy Domi másnap lelkiismeretesen be is ment a suliba, de zárt ajtókat talált. Egy takarítónénitől megtudta, hogy Bécsben csak egy hét múlva kezdődik a tanítás. A délutáni vonattal már otthon is volt Szombathelyen.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése