2017. november 18. péntek
 |
| A Kong Arthur nappali fényben |
Reggeli pompás, nyers hal, helyben sütött
péksütemény, házi lekvár. Minden “organic”.
Ez az “organic” szó szerintem a “bio” helyi változata. Szerintem éppen annyi jelentéstartalma is van. Nem sok.
Séta a városban: 1. piac a Vendersgade es Frederiksborggade közt: "Torvehallerne". Bő kínálat, sok étel, halak, smorrebrod.
A város felfedezésének gyalogosan vágtunk neki. A Peblinge So nevű csatorna partjáról, ahol a szállodánk áll, a Frederiksborggadén, egy széles sugárúton indultunk a központ felé. Előző este már végigexpedícióztunk itt a hotelig. Milyen más volt most ugyanez az utca nappali fényben, eső utáni, bágyadt csillogásban, a tenger felől fújó enyhe szélben! Az említett piac a Norreport metrómegállótól nem messze található.Smorrebrod (igazából két áthúzott o-betűvel): a dán vajaskenyér. Az egykor egyszerű étek mostanra dán különlegességgé nőtte ki magát. A “feltét” gyakorlatilag akármi lehet a tegnapi főtt krumplitól a májkrémen és tőkehalon át a sült marhahúsig, a lényeg, hogy a kenyér - szigorúan minőségi rozskenyér - ne is látsszon alatta. Nagy kultusza van, igazi turistacsali. Van smorrebrod-fesztivál és smorrebrodkészítő tanfolyam, utóbbi romantikus dán elnevezése “smorrebrodjomfru”. A “jomfru”-ban a nyelvész-szimatú olvasó a német “Jungfrau” dánná gyötört változatát ismerheti fel. A termék egyébként tényleg finom.
Raszta arc olívát kínált.
Ez egy jellemző kis emléktöredék. Fiatal férfi a pult mögött, nagy raszta-lobonccal (mivel Áronnak is ilyen frizurája volt ekkortájt, felfigyeltünk rá). Jókedvű volt, kicsit bohém, mintha nem épp munkaidő lett volna, a kedvünkért gombnyomásra kifogástalan angolra váltott. Zöld sídzseki volt rajtam, és azon poénkodott, hogy aki ennyire zöld, az biztos olívabogyóért jött a piacra. Kínálta a saját termékét. Dán találkozás.
 |
| Egy laza olívaárus |
2. Rundetaarn, kerek torony. WC. A templom harangpadlása, megtalált használati tárgyak, furulya. Szép kilátás. Vele egybeépült a Szentháromság-templom. Tycho Brahe szobra.
Koppenhága utcái hasonítanak kicsit az amszterdamiakhoz. Sok a klinkertéglás épület, a bicikliút, a zöld és a víz. A Frederiksborggade folytatása a centrumban sétálóutca, ottjártunkkor karácsonyi dekorációtól volt terhes. A 31 méter magas Kerek torony, a Rundetaarn a belvárosban, a Kobmagergade és a Landenmaerket sarkán áll. Csillagvizsgálónak építtette IV. Keresztély király a XVII. században. Ez a IV. Keresztély Dánia (és az akkori zavaros viszonyoknak köszönhetően Norvégia) népszerű királya volt, igazi reneszánsz személyiség. A Kerek Torony tetejére nem lépcső vezet, hanem széles, szelíden emelkedő, hét és félszer tekeredő folyosó, mely lóháton is megjárható volt. A helyi ismertetőtáblák szerint a király maga is gyakran felkaptatott az obszervatóriumba.
A tornyot egyébként egészen a XIX. század elejéig használták asztronómiai megfigyelésekre. Ekkorra azonban az egyre nagyobb műszerek, távcsövek és miegymás már nem fértek el a szűkös térben, s a Rundetaarn körül terjeszkedő város fényszennyezése, a forgalom dübörgése is egyre inkább zavarta a munkát. Ennek ellenére a mai napig lehet benne csillagászkodni, igaz, nem profiknak, hanem az érdeklődő amatőröknek. A kilátás a városra pazar. Van egy erkély az épület tetején, körbe lehet járni. Szerintünk kihagyhatatlan.
 |
| A Kerek Torony |
A Kerek Torony egy épületegyüttes része, melyet rajta kívül a Szentháromság-templom és az Egyetemi Könyvtár alkotnak. A templomban volt lehetőségünk körülnézni, szép, XVII. századi Istenháza, letisztult, szinte puritán belsővel. Orgonája futurisztikus, hatalmas állóórája mint egy óriás grandfather’s clock, templomban furán hat. Mikor a harangtorony fedélszékét felújították, megtalálták az egykori, XVII. századbeli építőmunkások néhány használati tárgyát - köztük egy furulyát. A toronyban e tárgyakból álló kis kiállítás őrzi a régi pallérok emlékét.
És akkor még pár szó a híres csillagászról, Tycho Brahe-ről, akinek szobra a templomtéren áll. Hogy járt-e a Rundetaarnban, nem sikerült kiderítenem (IV. Keresztély kedvenc, “udvari” asztronómusa nem az ekkorra már kegyvesztett Brahe volt, hanem egy Christen Longberg - Longomontanus - nevű pofa). Tycho ideje a torony építésekor már leáldozóban volt, megfigyeléseit az előző királytól, II. Frigyestől kapott szigeten épült obszervatóriumában, a világhírű Uranienborgban tette, majd idős korára a német-római császár meghívására átköltözött Prága mellé - ott is van eltemetve a Tyn-templomban. Ahogy mondani szokás, nem semmi figura volt: megfigyelt egy szupernóvát, mellyel bebizonyította, hogy az égbolt csillagai nem állandóak a teremtés kezdete óta; leírta egy üstökös pályáját, kimutatva, hogy nem léteznek az égbolt “gömbjei”, a szférák; megfigyeléseivel sokat tett a kopernikuszi világkép elfogadtatásáért; s közben horoszkópokat készített (megjósolta pl. I. Szulejmán szultán halálát), műszereket tervezett és párbajozott az unokatesójával - aki le is vágta az orrát. Tycho szaglószerve azóta is legendás, mivel a zseni valami fémötvözetből olyan parádés műherflit csinált magának, hogy jobb lett, mint az eredeti. S hogy el ne feledjem: mestere volt a valaha élt leghíresebb csillagásznak, Johannes Keplernek.
3. Miasszonyunk-templom, Koppenhága bazilikája. Klasszikus. Élet van benne.
Továbbhaladtunk a sétálóutcák gombolyagában, s hamarosan az egyetemnél bukkantunk ki, illetve mellette a Vor Frue Kirkénél, azaz a Miasszonyunk templománál. Ez utóbbi Koppenhága katedrálisa. A helyén a XII. század óta áll templom, hol tűzvész, hol a reformáció, hol pedig angol bombák pusztították őket, míg mai formáját Christian Frederik Hansen, az ikonikus dán építész tervei alapján 1829-ben elnyerte. Klasszicizáló bejáratától eltekintve kívülről nem sokat ígér - barna, tömzsi, szinte komor épület - de belül neoklasszicista, tágas, világos, a fények melegek. Jó érzés volt betérni. A dóm legfőbb ékességei az embernagyságúnál is nagyobb szobrok, az apostolok és Jézus alakja fehér márványból. Szent Péter előtt hosszan álltam. Beszélgettünk.
 |
| Miasszonyunk-templom |
Ellentétben például Amszterdammal, itt lehetett látni imádkozókat. Ahogy írtam: élet volt benne.
4. Christiansborg slot, királyi istállók; reprezentációs terem; a királynő II. Margit, a férje borász - Bordeaux. Thorvaldsen-múzeum, nem mentünk be. Tőzsde.
Az történt, hogy csatangolva a belváros (Indre By) sétálóutcáin, egyszer csak, átkelve egy kisebb csatornán, a királyi vár tövében találtuk magunkat. Hatalmas épülettömb. Nem vágytunk rá különösebben, hogy belülről is bebolyongjuk. A királyi istállókra (szerintük: Den Kongelige Stald) és lakóikra véletlenül bukkantunk. Sok gyönyörű, fehér paripa, patikatisztaság. Végül találtunk egy belépődíj nélkül látogatható termet, ahol a királyi párral kapcsolatos tárgyakat, képeket, szuvenírokat lehetett megbámulni. Volt egy hosszú, karácsonyi vacsorára megterített asztal. A dánoknak, kétség nem férhet hozzá, van ízlése. Iparművészeti tárgyaik párjukat ritkítják.
Itt derült ki számunkra, hogy II. Margit királynő férje, Henrik herceg borászkodik. Valószínűleg és nem utolsósorban azért, mert francia: eredetileg Henri de Laborde de Monpezat grófnak hívták. A későbbi királynő - akkor még csak koronahercegnő - egy londoni vacsorán ismerkedett össze vele, és 1967-ben ment hozzá feleségül. Míg felesége oltárterítőket, miseruhákat hímez és a Gyűrűk
Urához készít könyvillusztrációkat, Henrik herceg Bordeauxban bort csinál és verseket ír. Szimpatikus pár.
 |
| Őfelsége II. Margit |
A jegyzeteimben szereplő Thorvaldsen úr még elutazásunk előtt került szóba. A muki dán szobrászművész volt a XVIII-XIX. században, állítólag klasszikus, hűvös stílusban alkotta főként mitológiai tárgyú kompozícióit. Márton fiunk, a művészettörténész azonban lehűtötte lelkesedésünket, mert közölte, hogy a mestert nem tartja nagyon nagyra a szakma, nem is érdemes időt vesztegetni rá. Így hát Thorvaldsen művészetének élvezete ezúttal kimaradt.
A közelben áll azonban a koppenhágai Tőzsde épülete (dán ajkúaknak Borsen - áthúzott o-val), melyre nem lehetett nem vetni egy pillantást. A reneszánsz épületet a fentebb már emlegetett IV. Keresztély emeltette (ki más!), és 1974-ig adott otthont a koppenhágai részvénypiacnak. Az épület tornya különleges kőfaragó-remek: négy sárkány egybefonódó farka alkotja, a csúcsán három koronával, melyek a skandináv birodalmat (Dánia, Norvégia, Svédország) szimbolizálják. A legenda szerint a négy sárkány védelmezi az épületet minden bajtól. Így van-e vagy nem, a Tőzsde számtalanszor megmenekült már a város egyéb részeit romba döntő ellenséges lövöldözésektől és a Koppenhága történelmére jellemző tűzvészektől.
5.. Hajóállomás a Christiansborg mögött. Egy dán nő magától útbaigazított, mikor látta, hogy térképpel vesződöm.
Ilyenek. Más alkalommal egy vénséges bácsika akart segíteni, pedig csak megálltunk és kicsit nézegettük-forgattuk a térképet. A bácsa meg, mint kiderült, csak dánul tudott.
Másfél órás hajókázás Brunóval, aki minimum öt nyelven beszélt folyékonyan és nem fázott. Szitáló esőtől napsütésig minden.
Koppenhágát tulajdonképpen kettévágja a tenger, mivel a város két szigetre (Sjaelland és Amager) épült. A csatorna kb. olyan széles, mint Pesten a Duna. A víz közelsége sokat dob a város hangulatán. A Christiansborg mögött szálltunk hajóra, elpöfögtünk északnak Nyhavenbe, majd tovább a Kastelet (Koppenhága erődítménye) lábánál a kis hableány szobráig. Andersen a város nagy szülötte, az ő egyik legismertebb teremtménye pedig a dán ékesszólással Den Lille Havfrue-nek nevezett sellőcske. A kicsinyítőképző annyiban jogos, hogy aki monumentális alakot vár, az csalódni fog. A kis hableány ugyanis tényleg kicsi. De szép.
 |
| Az ott, ha jól megnézed, a kis hableány |
Hajónk innen délnek fordult, és elcsobogtunk az Opera előtt (bal kéz felé). Ennek az épületnek még a mai napon jelentősége lesz, de mindent sorjában.
Ezután befordultunk a fő csatornával párhuzamosan futó Christianshavnba. Ezt a városrészt is IV. Keresztély alapította - nem nyughatott az öreg! - de az egykori munkásnegyed mostanra határozottan dzsentrifikálódott: gazdag üzletemberektől bohém művészeken át a hippikig sokféle népség lakja. Messziről látszott a barokk Vor Frelsers Kirke, a Megváltó templom. Tornyán kívül van a csigalépcső. Sietek hozzáfűzni, hogy ezt nem a Negyedik Keresztély király építtette. Hanem az Ötödik.
Egyszerű a dán történelem, ha az ember belegondol. Már ami a királyok neveit illeti. Mint idegenvezető, egy Keresztéllyel nem hibázhatunk. Volt még valami Kékfogú Harald az ősidőkben, aki szerette az áfonyát; s ha bedobunk még egy-egy Fredriket, azaz Frigyest, már kész is a dán uralkodók ezeréves listája.
A fő csatornába visszatérve feltűnt a Black Diamond, vagy dánosan a Den Sorte Diamant - azaz a Fekete Gyémántnak becézett szupermodern épület, a Királyi Könyvtárhoz tartozó, vízpartra épített konferenciaközpont. Fekete, csiszolt gránitból készült tetejéről kapta ezt a félhivatalos becenevet.
A bárka végül visszavitt a Christiansborg mögötti csatornaívbe, de Brunó megengedte, hogy aki akar, maradhat még egy körre, legalábbis, amíg újra Nyhavnbe nem érünk. Mi maradtunk.
 |
| Bruno. És dán időjárás. |
Hogy mi az a glögg? Forralt bor, csak dánul. És dán módra, jó fűszeresen. Mikulásöltözetű, hidegtől kicsípett orrú fiatalok árulták egy bodegában a Nyhavnben. A hajón uralkodó meteorológiai viszonyok indokolttá tették, hogy átmelegítsük magunkat vele.
7. Kongers Nytorv: Metróépítés, Hotel Angleterre, Magazin du Nord: hatalmas áruház, Gabinak szoknya (estére), nekem kalap (!) és sál.
A Kongens Nytorv és a Hotel D’Angleterre azért volt fontos nekünk, mert fiatalságunk kedves regénye, Erich Kästner Az eltűnt miniatűrje itt, ezen a téren kezdődik. A hotel Koppenhága (egyik?) legdrágább szállodája. Homlokzatáról óriási műjégcsapok lógtak, erkélyén sokszoros embernagyságú jegesmacik ültek épp lakodalmat, előtte a téren pedig rénszarvasszán várakozott.
A Magazin du Nordban felszereltük magunkat estére - ugyanis - fanfárok - operába készülünk, a Bohémélet koppenhágai előadására! És Gabinak nem volt egy rongya, amit felvegyen…
 |
| A Hotel D'Angleterre |
8. Nyhavn (fotózkodás egy kínai lány segítségével), majd Papiroen. Előtte megnéztük a Nomát (csak megbámultuk, egyszerű épület, kicsi étterem).
Lassan vacsora után kellett néznünk. Andalogtunk kicsit a Nyhavnben - ez volt az egyik, ami legjobban tetszett Koppenhágában -, aztán a Noma felé vettük az irányt. Egyes szakértő orgánumok szerint ugyanis - sallang nélkül fogalmazva - ez a világ legjobb étterme (legalábbis 2010-ben és 2011-ben kétszer is elnyerte a címet egy szavazáson). Tehát nem az “egyik legjobb”. “A” legjobb. Két Michelin-csillagos. Séfje, René Redzepi pedig a világ (egyik) legjobb szakácsa. Asztalfoglalás? Évekkel előre…
Ehhez képest tényleg jellegtelen, kicsi csehó, egy nagy épület földszintjén.
Étekhez tehát nem itt jutottunk, hanem a Papiroenban, ami egy hatalmas, fedett streetfood-paradicsom. Ez csak látszólag ellentmondás. Csarnyoknyi tér, benne ezer kajaárus bodega, előttük székek, asztalok. Óriási tömeg ember tud itt gond nélkül, aránylag gyorsan megvacsorázni. Burgereket ettünk, hozzá “sweet potatoe fries”-t, azaz sült édeskrumplit. Nagyon finom. A kifőzde szlogenje szerint “You have not lived yet, if you have not tried our sweet potatoes!” Azaz nem éltél még, ha nem próbáltad. Az emberáradat és a pörgős munka ellenére vidám, kedves kiszolgálók.
Épp rám került volna a sor, mikor a háttérben megállt a zenegép. A csokoládé-bőrű, raszta pultos lány kedvesen rám kacsintott: “Sorry!” - perdült-fordult, átprogramozta a lejátszót, és méterszéles mosollyal, villogó fehér fogakkal tért vissza hozzám: “Music is important!”.
 |
| Nyhavn |
Desszertnek egy másik bódénál cheese-cake-t, sajttortát ettünk.
9. Futás haza, átöltözés. Opera: La Boheme. Hatamas élmény a darab is, az operaház is.
Hazafelé le kellett inteni egy taxit, mert nem volt, mar hazaindultunk volna gyalog, csak nem tudtuk, merre.
Hazafelé menet egy kis parkban nagy dézsákban csupasz, lombtalan fákat pillantottunk meg. A leveleik féltenyérnyi cetlik voltak, melyeket madzaggal kötöttek fel az ágakra. Fehér papírlombú erdő. Mint kiderült, Yoko Ono Wish Tree Garden című kezdeményezésére találtunk egész véletlenül. Aki arra járt és kedvet érzett, kapott egy cédulát meg egy tollat, felírhatta a kívánságát és rámasnizhatta egy fára. Már sok-sok bilétát lebegtetett rajtuk a szél. S bár siettünk, nem állhattuk meg, fel ne kössük az esküvőnkön huszonegynehány éve kapott áldás szövegének egy részletét: “…És fiaiknak fiait mind a ketten láthassák.”
 |
| Wish Tree Garden |
Kiváló bolt az előadás is. Puccini Bohéméletét adták olaszul, de sebaj: felfedeztük a színpad fölött a keskeny mozivásznat: tehát ki fogják vetíteni a fordítást. Mikor felment a függöny, meg is jelent a szöveg. Csak dánul. Multikulti élmény volt, ahogy az olasz ének és a dán felirat alapján próbáltuk összerakni, mi baja van épp Miminek.
Taxival tértünk haza a koppenhágai éjszakában. Hullafáradtan.
De nagyon-nagyon elégedetten.
De nagyon-nagyon elégedetten.
10. Este egy sör a bárban. Christmas Beer: Julebryg.
No komment. Csak egy: dánul a karácsony Jule. A sör meg Bryg.
