Koppenhágai koppanások

2016. november 17.

Megtetszett nekünk ez az éjszakai vonatozás-dolog, amit Keukenhofba menet műveltünk. Mi lenne, ha más úticélokat is felkeresnénk ezzel a módszerrel? Az ÖBB honlapján újabban Nightjetnek nevezett vonatok igen színes desztinációs listát kínálnak müncheni indulással Velencétől Hamburgig, Rómától Berlinig. Mivel annak idején szerepelt Koppenhága is a kínálatban, úgy tértünk haza Keukenhofból, hogy elhatároztuk: legközelebb oda szeretnénk utazni. Az az apróság, hogy időközben ez a vonal megszűnt, nem állhatott utunkba. Ha Koppenhága, legyen kövér (ilyen mondás nincs is). Ha az ember időben foglalja le a repülőjegyeket, tud az is gazdaságos lenni. 

Miért épp a dán főváros mozgatta meg a fantáziánkat? Ki tudja. Még sohasem voltunk Skandináviában. Mint kiderült, kitűnő választás. A dánok nagyon kedves, felszabadult, nyitott emberek, Koppenhága pedig gyönyörű. Az útikönyvek „Mikor utazzunk?“ - rovatával meg nem nagyon kell foglalkozni. Akkor utazzunk, mikor időnk van rá és kész. Ahogy Z.B., kedves barátunk egyszer mondta volt: „Ha erős az akarat, az időjárás majd alkalmazkodik“. Szóval novemberben is lehet szép élményeket gyűjteni északon. 

Minthogy be kell hoznom magamat (ezen írás valós ideje 2017. áprilisa…), kénytelen vagyok ismét drasztikusan megvágni a mondandómat, hogy még ebben az évszázadban végezzek vele. Azt a módszert fogom követni, hogy idemásolom az útinaplóm szikár bejegyzéseit és helyenként, ahol sehogy sem fér belém az élmény, kicsit kiegészítem őket. Remélem, működik és így is élvezetes olvasmány lesz belőle. Tehát:

Nov. 17. csütörtök

Este fél hatkor indultunk a reptérre. Az előre kinyomtatott beszállókártyával sima ügy. Ezúttal az ellenőrzésen sem akadtunk fönt.  Indulás előtt a nyárról ismert étteremben (ld. amszterdami törölt járatunk) ittunk egy pofa ásványvizet. Ráérősen, kényelmesen elballagtunk az F22 kapuhoz.  Buszozás a repcsiig. Sima út, sajnos sötétben nem lehetett nézegetni (pedig Gabinak ablak melletti ülést foglaltam). A reptérről az M2 metróval suhantunk a Norreport megállóig, aztán kb. 600 m gyalog, csapó esőben a Kong Arthur hotelig. 

Itt volnánk... Velkommen hjem.

Az első benyomások: hatalmas repülőtér, de elég kihalt (november, este tíz óra). Csomagot nem adtunk fel, a metróállomást hamar megtaláltuk, logikus, jól ki van táblázva minden, és a neten előre meg lehet tervezni a városon belüli közlekedést. Jókat mosolyogtunk a dán feliratokon. Ez a nyelv egész itt-tartózkodásunk alatt a derű kiapadhatatlan forrásának bizonyult (ami akár éretlenségünket is tükrözhetné). A metróról alkalmas helyen leszállva arcunkba csapott a dán koratél: vízszintesen hordta a szél a hideg, aprócseppű esőt, esernyőt tartani majdnem képtelenség volt, egy perc alatt csuromvizesek lettünk. A csütörtök esti Koppenhága kihalt volt, sötét, először azt sem tudtuk, merre induljunk, de aztán aránylag hamar leküzdöttük a hatszáz méteres sarkvidéki távot. A kis utca végében feltűnő hotel kivilágított ablakai vidáman hívogattak a jó melegbe.

Fény a dán éjszakában: a Kong Arthur

Első benyomás a szállodáról: nagyon jó, kis barátságos hotel, kedves személyzet (itt mindenki kedves!!!), kicsi, kellemes szoba, teafőző, vasaló, rossz római roletták, süppedős ágy. Minden fa.

Valami leesett és begurult az ágy alá. Nekitérdeltem, hogy előhúzzam. Az ágy alatt, középen a parkettán kettéhajtott kartonpapíron felirat állt. Kihalásztam. „Kedves vendégünk, higgye el, itt is takarítottunk. Kellemes tartózkodást!“ 

Folyt. köv.